Szappanok. Miért olyan fontos a szerepük az ember életében?

Miért érdemes ma is a szappan használat mellett dönteni?

A szappanok olyan tradicionális tisztálkodó és mosó eszközök, ami miatt érdemes a figyelmünket ma is feléjük fordítani. Különösen egy olyan világban, ahol látjuk, hogy a természettől való eltávolodás, annak kizsákmányolása, a kemikáliák terjedése, milyen irányba tolta el az életünk. Az életünk, amiben először az allergiák tűntek fel intő jelként, majd a fertőződések és a világjárványok korába értünk.

A szappanok, pedig pontosan azt a világot őrizték meg az emberek és testünk számára, ami harmóniában áll a természettel. A természetes alapanyagokból készülő szappanok, ma is ugyanolyan hatékonyan szolgálják az egészségünk és az általános közérzetünk.

Az szappankészítés technológiája természetesen sokat változott az évezredek alatt. Napjainkra még inkább képes szolgálni azokat az elvárásokat, amire a bőrünknek, hajunknak, a jó közérzetnek a mindennapi használat során szüksége van.

Hagyományos készítés ősi technológiával

A legrégibb időkben az állati eredetű zsíros, faggyús anyagokat együtt főzték Nátrium-hidroxiddal, vagy lúgkővel, de előfordult fahamu alkalmazása is. Eredményként glicerin és karbonsavak nátriumsója keletkezett. Ebből az oldatból úgynevezett kisózás művelettel választották ki a szappant közönséges konyhasó alkalmazásával.

Szappangyártás a XIX. századbeli manufaktúrákban

Az egyre szélesebb körű felhasználás, a szappanok kézműves, mesteremberek, által történő előállítását is életre hívta. A szappanfőzéshez ők már egyrétegű nyílt láng melegítésű, vagy kétrétegű gőz melegítésű üstöket használtak.

Az egyrétegű üstöket a nehezebben olvadó állati zsiradékkal történő, a kétrétegű üstöket a növényi, könnyebben olvadó olajokkal történő gyártáshoz alkalmazták. Az eljárás során a zsírokat, zsíros olajokat együtt főzték a lúggal, lúgoldattal.

A melegítés hatására elindult a szappanosodási folyamat, amelynek eredményeként egy enyvszerű anyag, a szappanenyv keletkezik. Az elegyhez közönséges konyhasót adva különvált a szappan, a víz és a keletkezett glicerin.

A színszappan fent úszott, melyet további finomítási eljárás során az alul összegyűl fenéklúggal tovább főzték annak érdekében, hogy a szappanosodási folyamat tökéletesen megtörténjen. Ezt nevezték tisztára főzésnek.

Ezt követte a formába öntés. Lassú hűlés következett, amelynek során a megdermedt színszappanban kristályos erek képződtek. Ezt követően tovább finomították, (enyhe sós lúgos oldatban újra felfőzték) amely eljárástól azt remélték, hogy a keletkezett úgynevezett magvas ér intenzívebb létrejöttét segítsék.

Minél tökéletesebbre sikeredett ez a folyamat, annál tisztább, fehérebb szappant eredményezett, a benne lévő szennyeződések pedig alulra szálltak. Az enyvszappan előállítása a szappanenyv további finomítása által melegítés – sűrítés révén történt.

Erre azért volt szükség, mert az enyvszappanban a szappanosodás során természetes módon keletkező glicerin mellett nagyon sok szennyező anyag volt jelen. Ezek a zsiradékokban és a használt nem kellően tiszta lúgban található tisztátlan anyagok lehettek. A korabeli szappankészítők különböző anyagokat elegyítettek készítményeikbe annak érdekében, hogy azok tömegét növeljék.

Ahhoz, hogy ezt megtehessék olyan olajokat zsírokat kellett bázisként használniuk, amelyek magas lauril - és sztearinsav tartalmuknál fogva viszonylag magas víztartalom mellett is szilárd terméket eredményeztek.

Kókusz és pálma olaj alkalmazásával, s a megfelelő töménységű lúg oldat hozzáadásával nem volt szükséges napokig főzni az elegyet, mert anélkül is végbe ment a szappanosodási folyamat. Így váltak képesség egyre nagyobb mennyiségben a szappanok főzésére.

Ez a folyamat az iparosodással egyre tökélesedett, de a megfelelő profit és a nagy mennyiségben történő gyártás a természetes alapanyagokat egyre inkább leváltotta, mesterségesekre.

Aztán a szappanok helyett megjelentek a könnyebben előállítható – nincs formába öntés és szárítás – gélek, tusfürdők és kézmosók. Ezek természetesen, csak a reklámszövegek szintjén szolgálják a vásárlók érdekeit, valójában a gyártók számára teszik könnyebbé és egyszerűbbé a gyártási folyamatokat.

Miben rejlik a szappan ereje?

Nem véletlen, hogy a szappan a legősibb - ember által létrehozott - mesterséges tisztító - és mosószer. Amennyiben kémiailag szeretnénk definiálni, nem más, mint különböző zsírsavak, nátrium - és/vagy a káliumsói. E sóknak az anionjai gondoskodnak a tisztító hatásról. A karbonsavak nátriumsói olyan vízben jól oldódó ionvegyületek, melyek ionjait a vízmolekulák hidrát burokkal veszik körül.  

Mivel a karbonsavak gyenge savak, nátriumsóinak vizes oldata lúgos kémhatású. Általánosságban elmondható, hogy a zsírsavak poláris és apoláris molekularészt is tartalmaznak, ami miatt zsíros szennyeződések eltávolítására is alkalmasak.

Szappanok szerkezeteAmikor a szappan vízben oldódik, az oldatban az apoláris láncok egymás mellé sorolódnak, a poláris fejrészek a víz molekulákkal kapcsolódnak. Ekkor a folyadék felszínén kialakul egy részecske vastagságú réteg, belsejében pedig temérdek gömb formájú micella jön létre.

A micellák szerkezeti tulajdonsága teszi lehetségessé a szennyezett zsírok oldását, és oldatban tartását. Óriás molekula méretük miatt a szappanoldat opálos.

A mosószerek működési mechanizmusa

Könnyen megfigyelhető, hogy ha tiszta vízbe levegőt juttatunk bármilyen módon, akkor az az apoláris tulajdonsága miatt pillanatok alatt eltávozik a vízből, tehát nem képződik hab. Ha vízben szappant oldunk, tehát szappan oldatot képezünk, és ebbe juttatunk levegőt például rázással, azt vesszük észre, hogy az oldat töménységétől függően tartós, vagy kevéssé tartós hab jön létre. mosohatas

Létrejön egy olyan felületi hártya, ahol a szappan részecskék polaritásuknak megfelelően csoportosulnak megnövelve így az oldat felszínét. Ebből következik, hogy azokat az anyagokat, melyek képesek megkötni a megnövekedett oldat felszínt felületaktív anyagoknak nevezzük. 

Ezen anyagok egyaránt tartalmaznak poláris, és apoláris részecskéket. Mivel a zsírok, olajok nem oldódnak vízben, szappan oldatot kell készíteni a tisztításhoz.

A mosás során (dörzsölés, mozgatás, keverés) keletkező egészen kicsi olaj -és zsírcseppeket a szappan részecskék körül ölelik apoláris végükkel, majd micellákba zárják azokat. Ezen az elven működik a mosás.

Újabb kihívások – a modern kor követelményei

Az új kor kihívásait, az ipari termelés rohamos növekedése hívta életre. Új anyagok jelentek meg a textil iparban, amelyek tisztításához más jellegű mosószerek szükségesek. Megjelentek a szintetikus tisztító anyagok.

Vizes oldatuk jellemzője a semleges kémhatás, ezért az erre érzékeny textíliák is biztonsággal moshatók velük. Előnyük még, hogy a jellemzően kemény vizek használatával sem csökken a hatásuk.

Manapság azonban egyre inkább figyelembe kell vennünk a negatív hatásuk is, hogy a természetben lassan bomlanak, jelentősen szennyezik a természetes vizeket és a talajt.

Szappan történet

Ókori emlékek léteztek a Közel-Keletről. Szinte hihetetlen, de a legkorábbi bizonyítékok szappanszerű anyagok késztésére és használatára I.e. 2800-ból Babilóniából származnak.

Egy I.e. 2200–ből származó szintén babilóniai illetőségű agyag tábla már említést tesz egy bizonyos szappanféléről, amelyhez a vízen és bázis olajokon kívül fahéj illó olajat is használtak.

Az ókori egyiptomiak is rendszeresen fürödtek, amely tevékenységhez az általuk készített állati és növényi zsírokat, olajokat, lúgos sókat tartalmazó szappanhoz hasonló készítményt használták. I.e. 550 körül pedig források arról emlékeznek meg, hogy fahamut, ciprus - és szezámmag olajat használtak egy korabeli szappan elkészítéséhez.

Más források azt említik meg, hogy a végső, klasszikus recepteket, és az eredeti eljárást a gallok és a germánok tökéletesítették. Ők már ismerték és elő tudtak állítani nem csak szilárd, hanem puha szappant is, amelyet nem csak mosásra, de hajápolásra is használtak.

A XIX. század végéig alkalmazták a hamuzsírt és sziksót. Egyes források szerint arról is tudtak, hogy az egyébként szintén gyakran használt lúgsót mésszel még intenzívebbé lehet tenni, ezáltal növelték a mosó erejét.

Az ókoriak legelterjedtebb mosószere az erjedt vizelet volt. A XVII. századra aztán végképp elterjedt a szappan. A kémiai ismeretek bővülésével pedig általánossá vált a használata. A zsírok, olajok kémiai vizsgálatával fény derült a szappan lényegére, a „hogyan keletkezik” kérdésre.

A mai kézműves gyártás, minden egyes korból beemelte az előállításba az arra legérdemesebb elemeket, hogy megőrizze a szappanok eredetéhez kötődő természetességet és azokat az elvárásokat, amit a modern bőrápolás elvár tőlük.